Beszéd helyett az erdők és a termőföldterületek megtartását, a kis- és középes méretű családi gazdaságok megerősítését és termékeik piacra juttatását elősegítő konkrét beruházási és fejlesztési programokra van szüksége a székelyföldi gazdatársadalomnak – figyelmeztettek a szombaton Illyefalván megtartott III. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórium résztvevői. De emellett az sem árt, ha a formális helyett lényegi tartalommal töltik fel a székelyföldi és magyarországi gazdaszervezetek közötti kapcsolatokat is.
Együttműködési lehetőségeket keresve, a székelyföldi agrárium terén elindult programokat és kezdeményezéseket ismertették egymással a Hargita és Kovászna megyei gazdaszervezetek, önkormányzati vezetők, valamint a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium képviselői. A szombaton Illyefalván tartott III. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórum ugyanakkor az eddig elért eredmények számbavételére is jó alkalmat kínált.
Kató: akinek nincs földje, szolga marad
A találkozó házigazdájaként Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke köszöntőjében a székelyföldi agrárképzés fontosságát hangsúlyozta, megosztva a hallgatósággal a rendszerváltás utáni esztendők kiútkereső munkája során szerzett tapasztalatait. A kezdeti tapogatózás a visszakapott földterületekkel együtt sokakat késztetett gazdálkodásra, ám a tőke, illetve a területek műveléséhez szükséges gépek és eszközök mellett a gazdálkodási, mezőgazdasági tudás terén is komoly hiányosságok mutatkoztak. E szükségletre reagálva az illyefalvi LAM Alapítvány által szervezett tanfolyamok, képzési és tőkekihelyezési programok az 1992 óta eltelt húsz esztendő alatt a térségből több mint hatszáz olyan gazdát neveltek ki, akiknek a növénytermesztés, állattenyésztés terén elért eredményeik, szilárdan álló gazdaságaik bárki elé példaként állíthatók. Az alapítvánnyal kapcsolatba került gazdálkodók száma ugyanakkor – mint később Klárik Attila, a LAM Alapítvány ügyvezető igazgatója kiegészítette – közel nyolcezer főre rúg. Kató a tudás megszerzése mellett nagyon fontosnak tartotta az elődöktől örökölt erdők és termőföldek megőrzését is, bár mint fogalmazott, a Székelyföldre érkező agrárberuházások elől sem kell elzárkózni, igaz, a mai „globalizált világban” ezek elé nem is lehet falat emelni. A földterületek megtartását azonban elsődleges feladatnak nevezte: – Csakis a földdel lehet valamit kezdeni. Amelyik gazdának, amelyik közösségnek nincs földje, az mástól függve szolga, zsellér marad – hangsúlyozta fő üzenetként Kató Béla.
Háromszék: alapba gyűjtenék a magánerdőket
A házigazda gondolatát folytatta felszólalásában Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, aki egy székelyföldi erdőalap létrehozására is javaslatot tett, mely mindenekelőtt a magán-, valamint az önkormányzati tulajdonban levő erdők védelmét, gondozását és az összehangolt, fenntartható erdőgazdálkodást szolgálná. Mint rámutatott, tulajdonstruktúra alapján a Székelyföldön található 650,5 ezer hektár erdőből a magántulajdonosok 350,9 ezer hektárt, míg az önkormányzatok 139 ezer hektárt birtokolnak. Az állami felügyelethez 160 ezer hektár tartozik. A tanácselnök szerint a föld- és erdőalap mellett nagy fontossággal bír a térségben előállított mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, illetve az erdei gyümölcsök feldolgozása és értékesítése is. Ez irányú kezdeményezésnek – a Kovászna Megye Tanácsa által elnyert uniós pályázati támogatás révén – egy 33 hektáron elterülő agráripari park létrehozását nevezte. Tamás ugyanakkor a magyar kormány segítségét kérte egy olyan – az agráripari park hatékonyságát erősítő – logisztikai központ kiépítéséhez, mely a magyar gazdasági szereplők számára a romániai jelenlét mellett hídként szolgálhat a kelet-európai, valamint a balkáni országok piacain való terjeszkedés során is.
Borboly: minőségben kell versenyezni
A tanácskozáson Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a Székely termékek piaci fogadtatása alapján is a kistermelők támogatása és gazdasági fejlesztése mellett tette le voksát. Borboly a piaci alapon is életképes utat a mennyiségi helyett a minőségi termékek és élelmiszerek előállításában látja. Mint rámutatott, a székelyföldi agrártermelők zöme – az elaprózott birtokszerkezetből adódóan –, ha a termeléshatékonyságról van szó, adott termék előállítási költsége terén képtelenek felvenni a versenyt nyugati gazdatársaikkal, ám a minőségi termékek piacán igenis komoly lehetőségeik vannak. Borboly leszögezte, az általa irányított megyei önkormányzat éves szinten 1 millió eurót fordít a gazdakezdeményezéseket serkentő agrár és vidékfejlesztésre, ugyanakkor több pénzt is tudnának áldozni, amennyiben a törvényes keretek mentén az erre vonatkozó jogalapot ki lehetne szélesíteni.
A 24-ik órában vannak a kistermelők
A magyar kormányzat részéről a Vidékfejlesztési Minisztériumot Budai Gyula parlamenti kapcsolatokért felelős államtitkár, valamint Tóth Katalin helyettes államtitkár képviselte, és a szakmai fórum rangját jelenlétével Jakab István, a magyar Országgyűlés alelnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (MAGOSZ) elnöke is emelte. Utóbbi előadásában összefogásra, őszinte párbeszédre és konstruktív hozzáállásra kérte a romániai és magyarországi feleket, leszögezve: a multinacionális nagyvállalatokkal szemben a hazai termelők mind a feldolgozóipari kapacitások elvesztése, mind a még meglévő piaci pozíciók megtartása terén a 24-ik órába kerültek. A piacok elvesztése után a MAGOSZ elnöke szerint – mind Románia, mind Magyarország esetében – az ország legfőbb termelőeszköze, a termőföld következik. Ennek megakadályozásához egységes stratégiák mentén a kistermelők versenyképességének javítására van szükség, ugyanakkor olyan erőteljes, átfogó, a mezőgazdasági termékek értékesítését, a hazai élelmiszerek fogyasztását promováló marketingre, mely képes ellensúlyozni a külföldi konkurensek reklámhadjáratát.
Őszi vásár székely termékekkel
A közös agrárérdekek összehangolását sürgette felszólalásában Budai Gyula is, ám véleménye szerint az életerős kis- és középgazdaságok támogatása mellett Románia és Magyarország összefogására van szükség az Európai Unióval szembeni érdekérvényesítő tárgyalásokon is. Tóth Katalin már a két ország gazdaszervezetei közötti kapcsolatbővítő programokra is kitért, olyanokra, amit szakmailag és anyagilag a szaktárca is támogatni tud. Ilyennek nevezte a Kárpát-medencei magyar nyelvű felsőoktatásban tanuló diákoknak szánt Darányi Ignác-ösztöndíjat, valamint a határon túli agrárképzésben részt vevők számára meghirdetett anyaországi szakmai gyakornoki programot. A székelyföldi termékek népszerűsítésére ugyanakkor a minisztérium is több alkalmat kínál, ehhez kötődően a budapesti Őszi Vásáron külön standokat biztosítanak a székelyföldi termelők bemutatkozására. Az államtitkár asszony szerint a székely termelőkkel élő kapcsolat alakítható ki a Romániában immár négy irodával rendelkező, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon elérhető Kárpát Régió Üzleti Hálózaton keresztül is. A Székelyföldi Agrárinnovációs Fórum sorozat folytatódik. Az is eldőlt, hogy a tavaly szeptemberi csíkszeredai, illetve a mostani illyefalvi tanácskozás után a következő rendezvényt Szováta látja vendégül.